Most hogy gyakran járok fel a hegyre futni (általában keddenként, a Kedd Esti Szeánsz elnevezésű közös futásokra - bővebben itt: KESZ) gondoltam összegyűjtöm miért is jó szintesebben, emelkedőkkel és lejtőkkel tarkított terepen futni:
- Izomerő növelés - futáskor egész testsúlyunkat cipelnünk kell, elrugaszkodunk, levegőben vagyunk és talajt fogunk. Ha ugyanezt a mozgásformát nem sík terepen végezzük akkor az izomzat igénybevétele megnő: nem egyenletes talajon nehezebb a talajfogás, az emelkedőkön és a lejtőkön pedig nehezebb az elrugaszkodásis, vagyis az izmok terhelése fokozódik, amely erőnövekedést eredménye, pláne ha rendszeresen beépítjük edzéseinkbe.
- Lépéshossznövelés - dombra felfutásnál a combemelő izmok dolgoznak, amely a lépéshossz növelés kulcsa.
- Lépésfrekvencia növelés - lejtőn lefelé szinte kapkodjuk a lábunkat, fokozván a lépések sűrűségét.
/Megj. a futósebesség a fenti két tényezőtől függ./
- Állóképesség fejlesztés - hosszabb felfelé futásnál a levegőben töltött idő rövidebb, amely kíméli a térdizületet és a csonthártyát, az erőállóképességet pedig határozottan fejleszti.
- Egyensúlyérzék fejlesztés - a lendületes lejtőfutásoknál rövid a talajon eltöltött idő (támaszfázis) ami kissé bizonytalan helyzetet szül, vagyis fokozottabb egyensúlyérzék kell.
- Karmunka beidegzése - a felfelé futás elképzelhetetlen e nélkül, a rendszeres felfutás így beidegzi a kar helyes használatát.
S ha még hozzáteszem a jó levegőt, a zöld környezetet, az aszfaltmentes túristautakat, és a jó társaságot, akkor már nem kell tovább magyaráznom, már érted is miért járok fel (keddenként) a hegyre! :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése