Szeptember van, kezdődik az őszi versenyszezon. Manapság egyre több futóversenyre lehet elmenni, egyre több helyen lehet futni, sokfajta táv, hely, esemény létezik. A verseny (az amatőr sportolóról beszélek) a célállomás. Kiderül hogy a felkészülésünk sikeres volt-e. Az utolsó napokban valószínű elborít a pánikroham, a görcsölés. Jó leszek-e, gyors leszek-e? Kezdőknél megspékelve azzal, le tudom-e egyáltalán futni a távot? Megbánjuk a kihagyott edzéseket, átértékeljük az elvégzett edzésmunkát. "Edzhettem volna többet, keményebben!" - visszhangzanak a mondatok a fejünkben. Aztán jön a verseny napja, és teljesen bezsongva állunk oda a rajthoz. Megjön a hangulat, a kedv, de addig álmatlan éjszakák jönnek, a fenti gondolatokkal.
De miért is? Mert az ember szeretné elérni a céljait. De ne feledjük, a kitűzött célt magunk állítottuk fel, amikor beneveztünk, amikor kitaláltunk, amikor kipattant az ötlet. Nem mondta senki hogy fussunk, nem ebből élünk, és nem kényszerít rá senki. Tehát nincs külső indok! Megfelelés másoknak? - badarság, csakis saját magunknak kell! Magunk kerestük meg a célhoz vezető utat is, és állunk a kapujában (jelen esetben a rajtzónába) s magunknak kell teljesíteni is, átszakítva a képzeletbeli célszalagot. Annak ellenére, hogy versenyre készülünk, ez mégsem verseny. Több száz, akár több ezer futótársunk állhat mellettünk, akkor sem az. Inkább használnám az élmény szót. Egy élmény önmagunkkal. Önmagunkkal, és önmagunkkal szemben is. Mindenkinek a sajátja. Koncentrálj tehát a belsődre! Utazz el a gondolataidban, koncentrálj, s higgy magadban! Élvezd a futást! Ha jól és okosan készültél nem lesz gond, ha estleg nem, akkor majd a következőkben máshogy teszed! Ez olyan "verseny" ahol mindenki nyerhet, pedig mindenkinek más a (rajt)száma! :) Sikeres futóélményeket hát!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése