Az Angyalcipők rókaűzése

Minden itt kezdődött, a szeptember 9. Budapest félmaraton utáni beszélgetésen....

Most akkor hogy is van ez? 12 fős csapat? Rókák a Mecsekben? Váltófutás a Zselicen át? Hipp-hopp (jön Vuk) s egyből egy 100-as szöget találtam a fejemben. Estére már ki is tisztult minden, miután ránéztem a honlapram s nyugtáztam: - Remek távok, jó útvonal, igazi bulifutás lehet belőle!  Az Angyalcipőkkel elindulunk! Már csak 11 fő kell. Szeptember 11.-én meg is hirdetem az Angyalföldi Futónagyköveti Csoportban (alias Angyalcipők) Pár hét alatt össze is állt a kis csapat. Kitaláltuk a nevet (Angyalcipős Rókakerülők) Leosztottuk a távokat, megszavaztuk az egyen pólót, a szlogent (A futás szárnyakat ad) emblémával neveztünk. Készültünk testben lélekben, online. 

A verseny előtti héten már mindenki lázban égett. Ahogy olvasgattam a hozzászólásokat, a körlevélre való reflektálásokat éreztem, jó kis csapat jött így össze. Mindenki hozzátette kicsiny ötletét, javaslatát, gombamód kinőtte magát az esemény. S mindenki várta. Kicsit féltem mert a közös futásoknál ez jóval többet jelent. Összehozni 12 embert, a mai világban nem egyszerű feladat. Pláne ha vannak a csapatban olyanok akik még soha nem találkoztak...Ám aki csatlakozott az nagyon akart valamit. Egy jó élményt mindenképpen! Páran visszamondták a hét elején, így a verseny előtt két nappal még úgy nézett ki kudarcba fullad az egész. A közösség ereje azonban gyorsan átlendített a problémán, sikerült megtalálni a Jolly Jokereket. Reményteljesen, immár teljes létszámmal vártuk a szombatot, igaz a kiírással ellentétben 8 fiú és 4 lány helyett, 9 lány és 3 fiú alkotta csapatunk alakult. 

Az elkészült pólók  

Mivel társaságunk a megyünk-jövünk részvét mellett tette le a voksát, hosszú nap várt ránk. A szombat hajnali (5:00) indulás nyomai még látszottak reggeli arcokon, amelyen a közös reggeli kávé picit ugyan segített, de a tagok fásultsága megmaradt. Kaposvárra érkezve azért örömmel tapasztaltam hogy a levélben kért dolgokat senki nem hagyta otthon! :) 

"Amit még hozz magaddal:
- Fényképezőt (de nálam is lesz)
- Energiabevitelre valami ennivalót (mindenki a hasának megfelelőt)
- Vizet a kocsiba (bár egy megálló beleférhet, reggel megbeszéljük!)
- Humorod
- Jókedved
- Mosolyod"

A rajtcsomag átvétele után, a kötelező dolgokon túl (rajtszámok és chipek kiosztása, átöltözés, rövid eligazítás) még egy csapatképre is futotta! Mindenki mosolyog, mindenki örül, szuper HAJRÁ ANGYALCIPŐK! :) 

Angyalcipők a Rókaűző váltófutás rajtjánál - Kaposvár, Kossuth tér
Balról jobbra állnak: Csordás Réka, Szarvák Szabolcs, Harman Andrea,
Veress Gábor, Kovács Brigitta, Molnár Edit,
Liczov Anett, Nágel Betti, Garas Attila
Guggolnak: Farkas Erika, Károlyi Judit, Holló Dóra 

A RÓKAŰZŐ VÁTÓFUTÁSRÓL 

A verseny három kategóriában zajlik, középiskolák, egyetemek és a z egyéb csapatok versengenek. A kategóriagyőztesek mellett hirdetnek itt egyéni szakaszgyőzteseket, településeknek külön falkaversenyt, szóval Péter Attila barátunk lelkes szervezőcsapatával igencsak kitett magáért, ráadásul a rutin is már velük van, nem először rendezik ezt a páratan eseményt! Bővebb info itt: http://www.rokauzok.hu/                         

Mi a kocsikkal való kísérés mellett döntöttünk, sokkal rugalmasabb mint az egyébként jól szervezett buszos váltópont- megközelítés. Így lehetőségünk volt egymást egy-egy szakaszon belül is biztatni, frissíteni! Amire volt is szüksége mindenkinek, azért végül is "Somogyország"  dombjairól híres, volt is szintkülönbség rendesen a távban. Összesen majd két maratonnyi távot kellett megtennünk, amíg elértük a pécsi székesegyház előtti befutót.

Szerencsére mindenki sérülésmentesen abszolválta a távot, ráadásul folyamatosan értesültünk időeredményünkről, az EVOCHIP ugyanis minden szakasz idejét elküldte SMS-ben. 2012-ben már csak így megy ez! Neki is álltunk számolgatni, hát...

Annak ellenére hogy azt kértem, ne törje össze magát, fusson egy jót, élvezze az őszi erdőt, kijött: mindenki "odatette" magát és jóval önmaga felett teljesített!!!! 

Angyalcipők  - eredmények

A végeredményünk így a 20. helyre (25 csapatos kategóriánkban) volt elég, de gyorsan hozzáteszem, le a kalappal a csapat előtt, mert Önmagunhoz viszonyítva (és az eltolódott ivararányok miatt meg pláne) ez  így kis kimagasló eredmény! Büszkén mosolyogtunk hát a pécsi székesegyház előtt! 

Jöttünk, láttunk, visszajövünk! 

A futás szárnyakat ad! - leértünk Pécsre!

Teljesítményünket megkoronáztuk egy helyi vendéglátóipari egységben, ahol a nap során elvesztegetett szánhidrátokat is sikerült pótolni, no meg meglepnünk egyik frissen csatlakozott csapattársunkat is (aki előző nap szülinapot ült) egy marcipánrókás trüffel-tortával! Azt hiszem-e élménydús, teljes nap után senki nem bánta a késő estébe nyúló visszautat! 

Marcipánrókás trüffeltorta "- Enyém?"

A fenti kis történet bizonyított. Több dolgot is. Bizonyította azt hogy egy közösség, ha közös célt talál magának, akkor nincsenek korlátok. Bizonyította azt, hogy egy közös érdeklődési terület mennyire felépíthet egy csapatot, s sodorja közelebb az embereket. S bizonyította azt is, hogy a közös hullámhosszt megtalálni nem bonyolult feladat. Kell hozzá egy csipetnyi tolerancia, egy marék jókedv, és egy kiskanál mosoly! Bevallom féltem, hogy jönnek majd az egyéni szociális problémák, a nyavalygások, a félreértések, és hogy én, mint ügyeletes csapatkapitány hogy fogom kezelni, hogy találok rájuk majd megoldást. De nem jöttek. Mintha ezer éve ismertük volna egymást, úgy sodródtunk az események áradatával. Azt hiszem Pécsen letettük valaminek az alapjait, amely nemcsak szárnyakat ad! Nem is kérdés, jövőre, veletek ugyanitt! :)

Egy mindekiért, mindenki egyért!

Aki további képekre is kíváncsi, az itt megtalálja!