Közeleg a Londoni Olimpia utolsó versenynapja, s már hagyománnyá vált, hogy a férfi maraton futást ekkor rendezik, ráadásul az utolsó atlétikai számként. Összeállításomban egy kicsit visszatekintek az elmúlt olimpiák maratoni versenyeire, hogy is fest a maraton a számok tükrében.
Ma az atlétikában 47 érmet osztanak, amiben a férfi maraton benne van azon 12 szám között, amely az összes olimpián képviseltette magát, vagyis már 26 alkalommal akasztottak a győztesek nyakába érmet.
 |
| A nyári olimpiák férfi maratonjainak érmesei |
Maraton az olimpiákon
Az első olimpián még magyar is állhatott a dobogón, Kellner Gyula személyében, aki harmadik lett. A maratoni számokban ezidáig csak 14 nemzet állhatott fel a dobogó legfelső fokára. A legtöbb győzelmet etióp származású érte el, szám szerint négyet, ám a legtöbb érem az USA futóihoz fűződik. Egészen 1960-ig fehér bőrű győzteseket hirdettek, ekkor törte meg a sort az etióp Bikila. Kétszer volt címvédés, 1960-64 és 1976-80 alkalmával. Érdekes a francia futók jó szereplése három arannyal, illetve hogy dzsibuti eddigi egyetlen olimpiai érmét a maratoni futásban szerezte 1988-ban. Az első kettőt európai futók jegyezték, s már 1908-ban amerikai földrész sportolója nyerte a címet, míg 1912-ben már Afrika is feliratkozott a maratont nyerő kontinensek listájára. Nem kellett sokat várni az első Dél-amerikai győzelemre sem, (1932) s rögtön utánna (1936) megszületett az első ázsiai győzelem is.
Az első két évben még 40 km-et futottak, s pont a londoni olimpián 1908-ban emelték fel a távot 42 kilométerre. Egészen pontosan 42,195 km-re, (1924-től hitelesítve a Nemzetközi Atlétikai Szövetség által) Az eredeti 42 km-es távhoz ugyanis hozzá kellett adni további 195 métert, mert a királyi család kifogásolta, hogy a Windsor kastély és a White-City Stadion közötti táv célja nem a páholyuk előtt van. Ebben az évben megtörtént az első kizárás is, merthogy az olasz versenyző(Dorando Pietri) külső segédlettel jutott át a célon. Történt ugyanis hogy a stadionba érve a kimerültségtől többször is össze esett a cél előtt, s merthogy feltűnt mögötte az amerikai Johnny Hayes, honfitársi nem hagyván a dolgot, átvonszolták át a vonalon. Sajnos már halálos áldozatot is szedett a táv: 1912-ben egy portugál futó meghalt napszúrásban.
Az első olimpián még magyar is állhatott a dobogón, Kellner Gyula személyében, aki harmadik lett. A maratoni számokban ezidáig csak 14 nemzet állhatott fel a dobogó legfelső fokára. A legtöbb győzelmet etióp származású érte el, szám szerint négyet, ám a legtöbb érem az USA futóihoz fűződik. Egészen 1960-ig fehér bőrű győzteseket hirdettek, ekkor törte meg a sort az etióp Bikila. Kétszer volt címvédés, 1960-64 és 1976-80 alkalmával. Érdekes a francia futók jó szereplése három arannyal, illetve hogy dzsibuti eddigi egyetlen olimpiai érmét a maratoni futásban szerezte 1988-ban. Az első kettőt európai futók jegyezték, s már 1908-ban amerikai földrész sportolója nyerte a címet, míg 1912-ben már Afrika is feliratkozott a maratont nyerő kontinensek listájára. Nem kellett sokat várni az első Dél-amerikai győzelemre sem, (1932) s rögtön utánna (1936) megszületett az első ázsiai győzelem is.
Az első két évben még 40 km-et futottak, s pont a londoni olimpián 1908-ban emelték fel a távot 42 kilométerre. Egészen pontosan 42,195 km-re, (1924-től hitelesítve a Nemzetközi Atlétikai Szövetség által) Az eredeti 42 km-es távhoz ugyanis hozzá kellett adni további 195 métert, mert a királyi család kifogásolta, hogy a Windsor kastély és a White-City Stadion közötti táv célja nem a páholyuk előtt van. Ebben az évben megtörtént az első kizárás is, merthogy az olasz versenyző(Dorando Pietri) külső segédlettel jutott át a célon. Történt ugyanis hogy a stadionba érve a kimerültségtől többször is össze esett a cél előtt, s merthogy feltűnt mögötte az amerikai Johnny Hayes, honfitársi nem hagyván a dolgot, átvonszolták át a vonalon. Sajnos már halálos áldozatot is szedett a táv: 1912-ben egy portugál futó meghalt napszúrásban.
 |
| A nyári olimpai játékok maratonjainak összesített éremtáblázata |
Egy kis statisztika
Az eddigi leglassabb maratoni teljesítés 1904-ban volt, 3:28:53-as időeredménnyel. (Thomas Hicks, USA) Ebben az évben egy gyenge négy órán belül eredménnyel már a dobogóra lehetett volna állni! :)
A legnagyobb különbség az első és második között 1928-ban volt, majd 10 perccel ért be a győztes (a francia Boughera El Ouafi) hamarabb. (9:26), míg a harmadik és második között 1900-ban több mint fél óra (32:57) különbség adódott. Szegény, lehet eltévedt! :)
A legszorosabb befutó (ami ráadásul hármas lett) Atlantában volt, 3 másodperccel nyert Josia Thugwane a kóreai ( I Pongdzsu) előtt, és csak nyolc másodpercet vert a harmadik helyezett kenyai (Eric Wainaina) versenyzőre. (Az izgalmas befutó 40:40-nél kezdődik)
Az eddigi leggyorsabb (10. olimpiai rekord) a 2008-as pekingi futás volt, 2:06:32-os időeredménnyel, majd egy focimeccsnyi idővel (1:27:36) gyorsabb mint a leglassabb, 1904-es Hicks győzelem, s ráadásul az még csak 40 km volt.
Tájékoztatásul a világrekord 2011. szeptembere óta 2:03:38 Patrick Makau Musyoki, Berlinben futott eredménye.
 |
| Olimpiai maratonok időeredménye |
Az időeredményeket sorrendbe állítva az erőteljes fejlődés talán mégjobban látható, eltekintve a kiugró értéktől.
Az átlagos tempó már 1912-ben négy percen belüli kilométerek teljesítését igényelte, a 3:43 perc/km-től szépen fokozatosan jutottunk el a tavalyi kerek 3:00 perc/km-es tempóig.
Ugyanez a növekedési érték sebességben: 16,13 km/h-ról 20,01 km/h-ra. (első ízben 20 km/h fölött, mert 2004-ig még csak 19,57 km/h volt a leggyorsabb, értelemszerűen 84-ből)
 |
| Olimpiai maratonok átlagsebessége |
Az átlagsebességek trendje is folyamatosan nő, a kérdés már csak az, - ami a sport bármely területén fontos kérdés - hogy az emberi teljesítőképességnek hol a határa, hiszen dopping nélkül minden határon túl nem növekedhet, valahol végesnek kell lennie.
A kiemelkedő győztesek, vagyis a halhatatlanok:
Emil Zatopek (1922-2000) vagy ahogy hazájában nevezik: "a cseh mozdony" nemcsak a jellegzetes stílusa miatt vált ismertté. Mindezidáig az egyetlen futó, aki egy olimpián (Helsinki, 1952) megnyerte az 5000 m-es a 10 000-es (megvédve 1948-as címét) és a maratoni (ahol ráadásul életében először indult) számokat. Az 1956-os játékokon csak hatodik lett a leghosszabb távon, a kéthetes sérvműtéte úgy látszik nem hátráltatta túlságosan!
Abebe Bikila (1932-1973) etióp futó, az első aki megvédte címét, s az első aki színes bőrűként nyert. Az 1960-as római győzelmét mezitláb futotta (ahogy egyébként edzett is), mert kényelmetlennek érezte a szponzori cipőket. A 1964-es tokiói címvédése előtt 40 nappal vakbélműtéttel operálták. Egyetlen maraton volt életében (1963, Boston) amelyen elindult és nem nyert! (Római mezítlábas győzelméről egy video itt)
Waldemar Cierpinski (1950-)keletnémet korábbi sikeres gyalogló, 24 évesen az ismeretlenségből nyerte első olimpiáját (Helsinki, 1976) maga mögé utasítva a korábbi győztest Frank Sortert. Négy év múlva megvédte címét (Moszkva, 1980) s folytatta volna a sorozatot, ha a hidegháborús állapotok miatt a soron következő Los Angeles-i olimpiát nem bojkotálja országa. Ezek után nem csoda, hogy visszavonult.
Samuel Wanjiru (1986-2011) A kenyai futók élretörése a maratoni számot sem kerülte el, így esett hogy a pekingi olimpia győztese is az. Wanjiru új olimpai rekorddal nyerte az ötkarikás játékokat (2:06:32) majdnem 3 perccel jobbal, mint az addigi 1984-es eredmény. Sajnos idén Londonban már nem állhat rajthoz, mert miután feleségét rajtakapta egy férfival, kigurott a hat méter magas erkélyéről, s a sérüléseibe 2011. május 15.-én belehalt.
S hogy kinek a nyakába kerül a 27. olimpiai érem? Lesz-e szoros befutó? Megdől-e valamilyen rekord? 2012. augusztus 12.-én London utcáin minden kiderül! Jó szurkolást hozzá! :)
S hogy kinek a nyakába kerül a 27. olimpiai érem? Lesz-e szoros befutó? Megdől-e valamilyen rekord? 2012. augusztus 12.-én London utcáin minden kiderül! Jó szurkolást hozzá! :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése