Az első maratonra készülve ültem le a televízió elé. Pár hónap múlva én is küzdeni fogok az időjárással, számolni fogom a kilométereket lábaimmal, s várom hogy megjelenjen a következő frissítőállomás...de most még csak külső szemlélője vagyok egy ilyen eseménynek, bár a felkészülés már javában tart. A maraton (is) fejben dől el, ott kell erősnek lenni, így ráhangolódásnak nem is lehet jobb program mint a klasszikus szám női versenyének végigtekintése. Lássuk!
 |
| A Big Ben árnyékában |
A TÉNYEK
Táv: 42 195 m
Címvédő: Constantina Tomescu (ROM) 2:26:44
Világcsúcs: Paula Radcliffe (GBR) 2:15:25 (2003, London)
Indulók: 118 induló (köztük három magyar)
Kvalifikációs szintidő: 2:37:00
Az útvonal: London belvárosában, indulás és befutás a Mallon, a St. James Parkban.
térkép itt.
Időjárás: 14 fok,esős felhős éggel
A VERSENY
Szemerkélő esőben kezdődött a küzdelem. A küzdelem egymással, s az idővel. A verseny elején a kiemelteket név szerint bemutatták, a 110 további induló jó pár méterre hátrább várta az indítást. Kiemelik a világbajnokot, a címvédőt, a ranglista vezetőt, és az idei legjobb eredeményekkel rendelkezőket. A rajtnál mögéjük zárkóznak a többiek és a startpisztoly hangjára, megkezdődik a két és fél órás "rohanás."
 |
| A rajtnál még tömör a mezőny |
Másfél perc sem telt el, s egy versenyzőt két katona gólya viszi a fiát pózban viszi le a kordonok között. A csúszós, vizes útszakaszon elesett, és megsérült, négy év munkája, s a remény teljesen szertefoszlott, ami látszik is könnyektől is áztatott arcán. A mezőny tovább halad, nem túl erős (számukra nem) 3:25 perc/km tempóval futnak. Ahogy nézem az időt ezt másodpercre hozzák, minden egyes kilométer után!
A frissítéseket nézem, minden országnak külön boxa van, jelölve zászlókkal, és segítőkkel. Az egy nemzetből érkezettek egymásnak adják a vizet. Szép jelenet volt.
Az eső közben szakad. Alig látni előre, a kamerák is folyamatosan elmosódott képet adnak annyira esik. Nincs egyszerű dolguk...
15 és 20 km-nél olasz vezetés, de ez nem mondd semmit, mert a mezőny még teljesen együtt. Az első és az 46. között 6 másodperc van csak!
Féltávnál a kínai 1:13:13-mal érkezik az élen, de még mindig együtt a mezőny. Innentől azonban folyamatosan gyorsuló versenyt láthatunk. Kenyai hármas az élre állva szétszaggattja a mezőnyt, csak az etiópok tudnak velük lépést tartani, minő szerencse ők is hárman.
Egyébként a maratoni az a versenyszám ahol a fehér bőrűek is labdába tudnak még rúgni. Világversenyeken csak.... Ennek ellenére fehér bőrű most nincs is az első hatban. Eddig négy afrikai érem volt olimpiákon, ha így marad a végére majdnem megduplázzál ezt a számot.
A kommentátor azt mondja (s milyen helyesen) "A maraton kiszámíthatatlan, az hogy valaki felkészül, és beleteszi a 200 km-is hetente a lábába, az egy dolog, de az aktuális állapot kiszámíthatatlan. Nagy a rizikófaktor." 30 kilométernél egy etióp leszakadt, a három kenyait már csak ketten kísérik, az élboly előnye már 15 másodperc.
32 kilométernél egy újabb etióp marad le az élen, akit épp beéri az egyik orosz versenyző.
Akárhány cikket olvastam és akárhány korábbi maratonost hallgattam, mindenki azt mondta, a maraton 30 km-nél kezdődik. Az olyan fizikai és lélektani határ, hogy az sokakat megtör. Nyílván ezt itt az olimpiai döntőben nem tapasztalom.
Közben a korábbi akadályfutó orosz utolérte az élbolyt, amiből leszakadni látszik egy kenyai, épp a Szent Pál katedrális előtt.
 |
| Kreatív fotó a St. Paul előtti mezőnyről |
Még nyolc kilométer a célig. Tavaly még ennyi volt a maximum amiket naponta futottam, de nulláról és nem 34 km-re! :)
Az eső már korábban elállt, de most már a nap is kisüt, s kezdi felszárítani a pályát. A felszálló légmozgás gondolom kemény párát ad a talaj közelében, megnehezítve a futók életét.
A tempó folyamatosan gyorsul, már 17 másodpercen belüli 5 km-eket futnak (s teszik ezt 20 km-től)!!!
Az orosz közben élre állt, s ő vezeti a négyest, merthogy egy kenyai leszakadt. Két óra után (35 km) tehát az orosz az élen, mellette két kenyai és egy etióp. Az élbolynak már 38 másodperces előnye, van, az amerikaival szemben, akinek a lába különösen tetszik az operatőrnek. :)
Jön a Tower, és a fordító, hat kilométerre a céltól irány a Temze part, kezdődik a véghajrá. A négyes gyorsul, a leszakadók hátránya már 43 másodpercre nőtt, így már senkinek nem lehet beleszólása a dobogóba, a vezető négyes között fog eldőlni, akik még teljesen együtt futnak.
Nézem az arcokat, feszült izmok, érzéstelen arcok, teljes koncentráció állandóvá vállt mozdulatsorok között. De még mindig gyorsulnak!
3 kilométerre a cél előtt, az egyik kenyai vízhordó szerepet tölt be, s előreviszi társának a kulacsot, mintha meg lenne beszélve hogy ki nyerheti közülük a versenyt...Szoros befutó lesz, amit nagyon a végére hagynak.
40 km-es részidő 2:16:10 másodperc, továbbra is négyen, és senki sem tűnik fáradtnak. Az eddigi legszorosabb maraton befutójánál 8 másodperc volt a különbség, azt hiszem ez most meg fog dőlni.
Utolsó kilométerre az a kenyai akinek a vizet vitték leszakadt, maradnak hárman, de az etióp diktálja az iramot, megpróbálja lerázni a kenyait, és az oroszt. Robbantása sikerrel jár, fél kilométerre a cél előtt már 20 méteres előnye van.
A vezető etióp lány összeszorított foggal küzd, a sebességgel és az idővel. A célegyenesbe a távolság ugyan csökken de elég lesz, és megnyeri, 2:23:07 másodperccel, öt másodperccet verve a kenyaira, és 22 másodpercet verve a harmadik oroszra.
S hogy nevesítsük is a mai nap hőseit:
1. Tiki Gelana (ETH)
2. Priscah Jeptoo (KEN)
3. Tatyana Petrova Arkhipova(RUS)
s a további majd 100 versenyzők, akik kijutottak, és teljesítették a távot. (a teljes lista itt megtekinthető)
A KONKLÚZIÓ
Maratont futni nem csak erő kérdése. A tisztességes felkészülés adja a fizikai felkészültséget, ami elengedhetetlen ilyen táv teljesítéséhez. De a monotonitást, a verseny során fellépő hullámvölgyeket, és hegyeket, a rengeteg gondolatot ami közben jön, ránk talál, és elterel csakis tiszta fejjel tudjuk feldolgozni, elviselni, "túlélni". Ahogy a célba eső győztes lány sem feltétlen fizikai fáradtságától rogyott össze azonnal, neki is meg kellett küzdeni magával. Mert első sorban önmagát győzte le ma Londonban, s csak utánna a többieket...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése