Majom a köszörűkövön

 - avagy első kalandom egy futópaddal -  

Futópadon futás. Már a gondolattól is felállt a szőr a hátamon. A kíváncsiság azonban nagy úr: - Hogy is lehet egy helyben futni? - mondogatta. Aztán győzött. Elmentem, de kerestem magam mellé egy profi futópadon futó társat. Első találkozásom a "szörnyeteggel" kellemes volt, rosszabbra számítottam.Amikor azonban megláttam kedvenc pulzusmérős órám (POLAR - ez itt reklám helye) márkajelzését a kijelző bal alsó sarkában, megnyugodni látszottam. 

Első pillantás a "szörnyekre"

Aztán egy gyors bemelegítés után, kezdődött a bemutatás. "Ez a gomb sebesség, fel-le látod? Ez a dőlésszög, de ezt nem szoktam babrálni, itt látod az időt, de állítsuk be a súlyod, mennyi vagy?".- hadarta. Egy percbe ennyi információ, csak kapkodtam a fejem, lányos zavaromban sikerült is 10 kilóval többet mondanom,  s folyton arra gondoltam, mi lesz ha futni is kell ezen? Márpedig kell! 

Óvatosan, igencsak lassú tempóban kezdtem a mocorgást, majd fokozatosan gyorsítottam, egyesével lépdelve a SPEED értékeken. Elértem a 12-es szintet. Ez kényelmes tempó, maradok. Minden sebességváltásnál (tizedenként lehet váltani) kiírta a kilométeres átlag időt, abból számolgattam. 3 perc is eltelt mire rájöttem Jé, ez km/h-ban jelzi, persze mentségemre legyen szólva a mértékegység nem volt feltüntetve :) Egy kilométer után kipróbáltam a vészmegállítót (STOP), csakhogy megnyugodjak. Hirtelen megállást produkált a gép, majdnem leestem, de megállt. Oké, ezt is tudjuk, mehetünk tovább. Újra tábla felcsapva, a gép persze elfelejtette az addig beletett egy kilométert, meg a beállítást meg mindent... Már rutinosan nyomtam felfelé a sebességet. Futás közben oldalra azért nem mertem nézni, úgy viselkedhettem mint a lovaskocsit húzó szemellenzős mén. csak előre, csak előre! Az igencsak ingerszegény környezetben kiszúrtam a szemben lévő órát és azt figyeltem. Tik-tik-tik. Úristen, hogy fogok ezen még 12 kilométert futni? Ráadásul itt villog a megtett út, az idő, és a kalória előttem. Eddig csak kilométerenként mondta be egy lágy női hang a Sport Tracker szoftverrel, itt meg állandóan figyelhetem. Zavart, de kezdtem megszokni. Már-már oldalra is tekingettem. Társam a szokásos fel vett tempójában tepert, sőt rutinosan saját zenéjét hallgatta. Én egyenlőre csak a gép bájos zúgásával vigasztalódtam, mert a teremben szóló zenét abszolút nem hallottam, megállni meg nem mertem, gondolván megint elfelejt majd mindent. Fél kilenc felé - féltávnál -  jártam mikor átvillant az agyamon, Gyurta most döntőzik! Valahogy le kell szállnom, amire a PAUSE gombot használtam, lelassulva ki is léphettem a szilád talajra. Már csak egy tv kell, ami a hátsó teremben akadt is egy. Ahogy azonban meneteltem hátrafelé, észrevettem még mozog a talaj, olyan instabil minden, szédültem is, nem kicsit, nagyon. Dániel futama alatt elértem az edzés maximális pulzusát, de örömkönnyekkel nyugtázva szállhattam vissza a maradék hat kilométerre. Már magabiztos léptekkel gyorsultam fel, baj már nem érhet, ennyi elég volt a megszokáshoz. Oldalra is ki-ki tekingettem, fülhallgatómon a saját zeném szólt, csak ezek a számok ne lennének előttem. A stabil tempó garantált volt, egy percet sem lassultam. Leteszteltem a beépített pulzusmérőt is, pontos. Az ingerszegény környezetet fel-fel dobta néhány csinos lány elmenetele az ugri-bugri" edzésről, de azért az szerencse, hogy nem kondizgattak mellettem, s nem bámultak fusztrálóan órákon át. Mert míg a szabadban elfutsz mellette, addig ezt itt nem teheted.  

A második hatos után ezt láttam a kijelzőn

Edzés végére kezdtem úgy érezni magam, mint majom a köszörűkövön. Én aki, világ életemben a szabadban futottam, kényelmetlennek éreztem a szituációt, de biztos csak megszokás kérdése ez a futunk de nem haladunk állapot. Azt azért nem mondom, hogy egyszer-kétszer még nem adok neki esélyt, de egyenlőre egyszer volt Budán kutyavásár, Pesten meg futópadozás nekem. Hiába a göröngyöktől mentes talaj, a folyamatos tempó, és az állandó hőmérséklet, nekem a futás attól szép hogy szabadban tehetem. 

Persze ízlések is pofonok, futótársam is szöges ellentétben áll ezzel. Mindenesetre büszke voltam arra, hogy a lassabb tempója ellenére egy méterre sem maradt el mellőlem! :)