Berlin maraton - és ami mögötte van

Határozott célom között van hogy minél több helyen lefussam a maratont. Ennek kapcsán a jövő évi naptárakat nézegetve, már korábban kinéztem, őszre a berlini maratont. Kaptam egy fülest ugyanis, hogy a kerek számok mindig jók szoktak lenni, idén pedig a 40. jubileumi attrakció lesz a német fővárosban. Az meg csak végképp segített a döntésben hogy több ismerősöm is indult idén, amit  az Eurosport élőben is közvetített, átadván néhány kockát az útvonalról, a hangulatról. 

Az online előnevezéseket a mai napon, déltől nyitották meg. Mesélték többen, hogy figyeljek mert hamar betelnek a helyek. A maximális létszám negyvenezer fő. A helyek számának csökkenésével, a nevezési díj meg nő, így csak az első tízezer tud 60, a következő tízezer 90, míg a maradék már csak 110 eurós áron vehet részt a "tömegfolyamban". Nos, figyelve az órát, és az oldalt pontban 12:00-kor sikeresen meg is adtam, minimál adataimat (név, születési dátum, e-mail cím), s nyomban jött is a válasz, majd a november 5.-ei héten fognak értesíteni a továbbiakról. Öröm a köbön! Felhívtam barátomat is, hogy ha esetleg nem lenne a világháló közelben, kedveskedjek neki egy előregisztrációval, két perc múlva azonban már nem tudtam őt a betenni az első tízezer nevezők közé!!! Huh......Tényleg fogynak. Most pedig kaptam egy hírt, mintegy 3:31 alatt be is telt a mezőny!!! Mondhatni 4 órás szintidőn belül! Tényleg elfogynak...

Keresem az okokat:

- tudom hogy az egyik (hanem) a leggyorsabb pálya a világon

- tudom hogy a németek majd 82 millióan vannak

- tudom hogy Berlin szép hely, népszerű, és jó az útvonal

- tudom hogy érezhető a "maratoni turizmus" előretörése

de hát kérem ennyire?

Összehasonlításképpen megnéztem a hazai viszonyokat is. Itthon idén csak a berlini tizede (4000 fő) indult a nagy távon, és már ez is rekord! Jóval kevesebb azért DE az ország teljes lakosságához viszonyítva,0,04%!! Ugyanez a szám Berlinben: 0,048% vagyis az arány ugyanaz! :)  

(Megjegyzés: Hazánk lakossága 10, Németországé 82 millióra kalkulálva, s most nem számolva a külföldiek arányát ami vélhetően hasonlóan alakul mint itthon, közel 40%)

Szóval nincs itt semmi indok keserűségre, sőt, ha megnézem hogy a váltókkal, és a kisebb távokkal majd húszezer ember sportolt idén itthon, akkor nyugodtan kijelenthetem, sportos nemzet vagyunk, ha ez valakinek a londoni olimpia után még nem derült volna ki!

Szóval futócipőre fel, várjuk a novembert! 

Hogyan kezdjek futni? (1. rész)

Lassan két éve, hogy a futás szerves része az életemnek. Ezt mások is látják. Csak az elmúlt hetekben öten kerestek meg azzal a kéréssel, hogy segítsek nekik elkezdeni futni! Nagy öröm ez nekem, többek között nekik is születik most ez a néhány jó tanács!

1.  BÁRHOL, BÁRMIKOR

Futni bárhol lehet, utcán, téren, ligetben, szigeten, úgyhogy nyugodtan kezdheted a saját lakásod, házad körül vagy a hozzád legközelebbi parkban. Futhatsz reggel, futhatsz este, amikor időd engedi, vagy ahogy jólesik!

2.  RENDSZERESSÉG

Öltözz fel, ne fázz, vegyél fel egy jobb minőségű cipőt és csináld! a két legfontosabb dolgot ne feledd: rendszeresség és fokozatosság! Az se baj ha gyalogolsz kezdetben!

3. FOKOZATOSSÁG

Menj el futni, annyit amennyi jólesik de 2-3 nap múlva megint menj! Mérd az időd! Ezt mindaddig ismételd amíg kényelmessé nem válik! (1-2 hét biztos fog kelleni) Heti három bőven elég!

4.  Hetente-kéthetente növeld az időd, nem többel mint 10 %. Tempó nem lényeg! 

5. STABILIZÁLÁS

Ha elérted a 30-45 percet, stabilizáld, fuss 2-3 hónapban mindig ugyanennyit, itt se számít a tempó! (úgyis gyorsulsz)

6. MOTIVÁCIÓ

Ha 3-4 hónapja futsz, és részévé tudott válni a futás a napi rutinnak, akkor fogd az addig koptatott cipőd vásárolj szakáruházban egy cipőt, meg ruházatot, és elkezdhetsz gondolkozni hogy benevezz egy 7 km-es távra! :) 

Folyt köv...

16. Túleröltetésből eredő sérülések megelőzése

Minden edzésnek az a célja, hogy a futó fejlődjön, erősebb és gyorsabb legyen, vagy hogy az addig megszerzett állóképességét fenntartsa. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a sebesség, és a távolság állandó növelésével fejlődni is fogunk, s az sem helyénvaló ha azt vesszük alapul, hogy még több munkával és még nagyobb erőfeszítéssel továbbfejlődik teljesítményünk! A futásra is igaz, hogy a kevesebb, néha több! 

A fenti hibába sok kezdő futó gyakran beleesik. Ilyenkor pedig a szervezet válaszol. Begyullad, sajog, fáj. Sípcsonti ínhüvely gyulladás, futótérd kialakulása, Achilles ín gyulladása, porcgyulladás, hogy csak a legfontosabbakat említsük.

Hogy mit tegyünk ellenük?

Pontosan meg kell tervezni, milyen gyorsan és mennyit fogunk futni. Kezdőként kezdjük sétával, majd lassan szokjunk át a futásra. Ha fáj, azonnal hagyjuk abba. Hetente több pihenőnapot tartsunk, ami alatt a szervezet regenerálódni is tud. 10%-nál ne emeljük többel a heti kilométerek számát, az emelkedőket (hegyi és terepfutásokat) pedig fokozatosan építsük be edzésterveinkbe. 

15. Vízben futás

Az 1984-es olimpián elszenvedett sérülés után az egyébként igen sérülékeny Mary Slaney hat hétig csak vízben edzett, s összekötve a kellemest a hasznossal egyúttal népszerűsítette is a vizifitnesszt. A rehabilitációs vízben futás annyira jól sikerült, hogy visszatérve a futópályára 2000 méteren megdöntötte a világrekordot! Felfújható mellényben vagy övben a sportoló még akkor is végezheti megszokott tréningjét a medencében, ha sérült! A vízben való edzés segít abban, hogy a sportoló megőrizze addig elért kondícióját, és a sérülése ne súlyosbodjon. A vízben történő mozgásoknál ugyanis az ízületeket minimális terhelés éri, de a szervezet egészét a futáshoz hasonló módon továbbra is lehet terhelni. Aki már próbálta, az tudja, elsőre jóval fárasztóbb mint a szárazföldi futkározás, de ha megszokja az ember, akkor egy igen kényelmes, és garantáltan sérülésmentes alternatívát jelent. Akár keresztedzésnek is beiktathatjuk a derékig érő vízben futást, vagy a gyaloglást, merthogy gyalogolni is szabad. Gyaloglásnál és futásnál is ügyelj arra, hogy ne tipegve, hanem az egész talpon végiggördülve végezz mozgásokat, nem elfeledkezve a karmunkáról! 

A hátad tartsd egyenesen, és ne dőlj se jobbra, se balra se előre. A vízben futást akkor is használhatod, ha a meleg nyári napokban hamar kimelegszel, vagy ha könnyen túlhevülsz, mert a víz mint természetes hűtőközeg segíti a komfortzónában maradást. 

Ha pedig már teljesen rákaptál, akkor egy póló felhúzásával, vagy egy tenyérellenállással tovább nehezítheted az!

A Runner's World magazin össze is szedett öt fontos dolgot a vízben futással kapcsolatban:

1. Gyűjts barátokat, az idő is gyorsabban telik ha társasággal vagy!

2. Végezd rendszeresen, variáld a tempót, az időt, a ritmust! Szimuláld le a kedvenc futóedzésed!

3. Játssz játékot, vigyél labdákat!

4. Fuss úgy pár percig, hogy kiemeled a lábaid a derékig érő vízből!   

5. Számold az időd, tölts annyit a vízben, amennyit egy normál futás alkalmával töltenél! 

Az Angyalcipők rókaűzése

Minden itt kezdődött, a szeptember 9. Budapest félmaraton utáni beszélgetésen....

Most akkor hogy is van ez? 12 fős csapat? Rókák a Mecsekben? Váltófutás a Zselicen át? Hipp-hopp (jön Vuk) s egyből egy 100-as szöget találtam a fejemben. Estére már ki is tisztult minden, miután ránéztem a honlapram s nyugtáztam: - Remek távok, jó útvonal, igazi bulifutás lehet belőle!  Az Angyalcipőkkel elindulunk! Már csak 11 fő kell. Szeptember 11.-én meg is hirdetem az Angyalföldi Futónagyköveti Csoportban (alias Angyalcipők) Pár hét alatt össze is állt a kis csapat. Kitaláltuk a nevet (Angyalcipős Rókakerülők) Leosztottuk a távokat, megszavaztuk az egyen pólót, a szlogent (A futás szárnyakat ad) emblémával neveztünk. Készültünk testben lélekben, online. 

A verseny előtti héten már mindenki lázban égett. Ahogy olvasgattam a hozzászólásokat, a körlevélre való reflektálásokat éreztem, jó kis csapat jött így össze. Mindenki hozzátette kicsiny ötletét, javaslatát, gombamód kinőtte magát az esemény. S mindenki várta. Kicsit féltem mert a közös futásoknál ez jóval többet jelent. Összehozni 12 embert, a mai világban nem egyszerű feladat. Pláne ha vannak a csapatban olyanok akik még soha nem találkoztak...Ám aki csatlakozott az nagyon akart valamit. Egy jó élményt mindenképpen! Páran visszamondták a hét elején, így a verseny előtt két nappal még úgy nézett ki kudarcba fullad az egész. A közösség ereje azonban gyorsan átlendített a problémán, sikerült megtalálni a Jolly Jokereket. Reményteljesen, immár teljes létszámmal vártuk a szombatot, igaz a kiírással ellentétben 8 fiú és 4 lány helyett, 9 lány és 3 fiú alkotta csapatunk alakult. 

Az elkészült pólók  

Mivel társaságunk a megyünk-jövünk részvét mellett tette le a voksát, hosszú nap várt ránk. A szombat hajnali (5:00) indulás nyomai még látszottak reggeli arcokon, amelyen a közös reggeli kávé picit ugyan segített, de a tagok fásultsága megmaradt. Kaposvárra érkezve azért örömmel tapasztaltam hogy a levélben kért dolgokat senki nem hagyta otthon! :) 

"Amit még hozz magaddal:
- Fényképezőt (de nálam is lesz)
- Energiabevitelre valami ennivalót (mindenki a hasának megfelelőt)
- Vizet a kocsiba (bár egy megálló beleférhet, reggel megbeszéljük!)
- Humorod
- Jókedved
- Mosolyod"

A rajtcsomag átvétele után, a kötelező dolgokon túl (rajtszámok és chipek kiosztása, átöltözés, rövid eligazítás) még egy csapatképre is futotta! Mindenki mosolyog, mindenki örül, szuper HAJRÁ ANGYALCIPŐK! :) 

Angyalcipők a Rókaűző váltófutás rajtjánál - Kaposvár, Kossuth tér
Balról jobbra állnak: Csordás Réka, Szarvák Szabolcs, Harman Andrea,
Veress Gábor, Kovács Brigitta, Molnár Edit,
Liczov Anett, Nágel Betti, Garas Attila
Guggolnak: Farkas Erika, Károlyi Judit, Holló Dóra 

A RÓKAŰZŐ VÁTÓFUTÁSRÓL 

A verseny három kategóriában zajlik, középiskolák, egyetemek és a z egyéb csapatok versengenek. A kategóriagyőztesek mellett hirdetnek itt egyéni szakaszgyőzteseket, településeknek külön falkaversenyt, szóval Péter Attila barátunk lelkes szervezőcsapatával igencsak kitett magáért, ráadásul a rutin is már velük van, nem először rendezik ezt a páratan eseményt! Bővebb info itt: http://www.rokauzok.hu/                         

Mi a kocsikkal való kísérés mellett döntöttünk, sokkal rugalmasabb mint az egyébként jól szervezett buszos váltópont- megközelítés. Így lehetőségünk volt egymást egy-egy szakaszon belül is biztatni, frissíteni! Amire volt is szüksége mindenkinek, azért végül is "Somogyország"  dombjairól híres, volt is szintkülönbség rendesen a távban. Összesen majd két maratonnyi távot kellett megtennünk, amíg elértük a pécsi székesegyház előtti befutót.

Szerencsére mindenki sérülésmentesen abszolválta a távot, ráadásul folyamatosan értesültünk időeredményünkről, az EVOCHIP ugyanis minden szakasz idejét elküldte SMS-ben. 2012-ben már csak így megy ez! Neki is álltunk számolgatni, hát...

Annak ellenére hogy azt kértem, ne törje össze magát, fusson egy jót, élvezze az őszi erdőt, kijött: mindenki "odatette" magát és jóval önmaga felett teljesített!!!! 

Angyalcipők  - eredmények

A végeredményünk így a 20. helyre (25 csapatos kategóriánkban) volt elég, de gyorsan hozzáteszem, le a kalappal a csapat előtt, mert Önmagunhoz viszonyítva (és az eltolódott ivararányok miatt meg pláne) ez  így kis kimagasló eredmény! Büszkén mosolyogtunk hát a pécsi székesegyház előtt! 

Jöttünk, láttunk, visszajövünk! 

A futás szárnyakat ad! - leértünk Pécsre!

Teljesítményünket megkoronáztuk egy helyi vendéglátóipari egységben, ahol a nap során elvesztegetett szánhidrátokat is sikerült pótolni, no meg meglepnünk egyik frissen csatlakozott csapattársunkat is (aki előző nap szülinapot ült) egy marcipánrókás trüffel-tortával! Azt hiszem-e élménydús, teljes nap után senki nem bánta a késő estébe nyúló visszautat! 

Marcipánrókás trüffeltorta "- Enyém?"

A fenti kis történet bizonyított. Több dolgot is. Bizonyította azt hogy egy közösség, ha közös célt talál magának, akkor nincsenek korlátok. Bizonyította azt, hogy egy közös érdeklődési terület mennyire felépíthet egy csapatot, s sodorja közelebb az embereket. S bizonyította azt is, hogy a közös hullámhosszt megtalálni nem bonyolult feladat. Kell hozzá egy csipetnyi tolerancia, egy marék jókedv, és egy kiskanál mosoly! Bevallom féltem, hogy jönnek majd az egyéni szociális problémák, a nyavalygások, a félreértések, és hogy én, mint ügyeletes csapatkapitány hogy fogom kezelni, hogy találok rájuk majd megoldást. De nem jöttek. Mintha ezer éve ismertük volna egymást, úgy sodródtunk az események áradatával. Azt hiszem Pécsen letettük valaminek az alapjait, amely nemcsak szárnyakat ad! Nem is kérdés, jövőre, veletek ugyanitt! :)

Egy mindekiért, mindenki egyért!

Aki további képekre is kíváncsi, az itt megtalálja! 

42

- azaz első maratonom metszete - 

Előzmények

- Kell az neked?
- Igen, szeretném lefutni.
- De hosszú, és fájni fog, tudod?
- Nem baj akkor is meg akarom csinálni.

A beszélgetés egy éve (2011.októberében) nem sokkal a sikeresen teljesített félmaratonom után történt. Akkor, ott, a futótársak és két sör kíséretében elültettem egy gondolatot, egy álmot, egy célt a fejemben: Lefutom a maratont. Az elsőt. Itthon. Jövőre. 
Csak tenni kell tovább a dolgokat, szépen sorjában.

Számolgattam: jön a téli alapozás, jönnek a félmaratonok tavasszal, nyáron, majd nyár végén 30-asok, fokozatosan emelt heti adagokkal, átalakított edzéstervvel nem lehet gond. Ám az élet mindig átírja. Az edzésterveket is. Akkor még kispályás futballnak is éltem, s október végén sikerült is egy súlyos talpsérülést összeszedni, amely három hónapra le is vett a rajtlistákól. Március közepéig nem nevezhető futásnak amit műveltem. Csak januárban futottam, összesen nyolcszor, ezt nem éppen téli alapozásnak hívják. Szerencsére a Vivicita félmaratonjára sikerült újra formába lendülni, még az időmön is javítottam. Kemény hónapok jöttek, de mindig a két legfontosabb dolog vezérelt: fokozatosság, és rendszeresség. Megtaláltam a futóciklusaim, figyeltem a vízfelvételt, és a étrendemet, beépítettem a gyorsítóedézeket. 

Már-már tudatos futónak gondoltam magam, amikor azért elkövettem néhány kezdő futók hibáját. Sikerült első futócipőmbe (1000 km helyett) majd 1700 km-t beletenni, sikerült a paksi atomfutáson jó erősen megfutni a lejtőket, s sikerült utánna túlhajszolni magam még egy korai harmincassal. Ennek következménye volt hogy két héttel a maraton előtt PFPS-t (Patellofemoralis fájdalomszindróma) diagnosztizáltak. Szóval futótérd-et. Mentségemre legyen szó, a szívem vitt, és nem az eszem, de így az a nap amit vártam, egész messzinek tűnt, már elérhetetlennek, sőt volt pillanat hogy egyáltalán nem vártam. Bevetettem mindent, amit mondtak, pihentettem (alig futottam vele) jegeltem, kapkodtam a Voltarent és a porcépítőket, kenegettem vagy három fajta krémmel, de csak nem javult. Három nappal a maraton előtt már nem 42 km-re volt a cél, sokkal, sokkal messzebb...Kicsit meg is zuhantam tőle, lelkileg. Bárki kérdezte indulok-e, kitérő választ adtam. A szombat reggeli átmozgatásban bíztam, ha akkor nem fog fájni (vagy csak kicsit) megyek. Utolsó reménysugaram volt hogy, ajánlottak egy Kobralgin nevű kobraméreg-kivonatot tartalmazó gyulladáscsökkentőt, amelyre a hátralévő három napban le is cseréltem az addigi kenőcseim. Pénteken reggel már alig fájt, szombat reggelre pedig mégjobb lett. Azért biztos ami biztos bevettem egy Algoflex Izület+Izom kapszulát, felvettem egy térdvédőt s elindultam, lesz ami lesz. Kilenc kilométer lett, minimális fájdalommal. Kezdett megnyugodni a lelkem is.

A távon történt

Majd felvirradt a NAGY NAP. Eljött. 3816, Angyalcipő rajthoz áll ma. Vártuk is meg nem is, de akarjuk! Az idő esőre áll, 13 fok lehet. Felhúzom a kikészített cuccom, s elindulok. Vár rám egy csata, amire teljesen felkészültnek érzem magam! Jó érzés ez így.
Az aki nem izgul verseny előtt az nem mond igazat. A villamoson felém is jöttek a kétségek, de sikerült őket kikerülni, a feszültséget pedig tovább oldotta a sok ismerős futótárs jelenléte. "Nem lehet gond" - csak ez járt a fejemben. 

Több mint 19 ezer futó között rajtolni fergeteges, bár belül ezt nem nagyon lehet érezni, (csak tudni) talán csak az a tény, hogy hat perc kellett hogy eljussak a rajtig, a 4-es zónából már jelent valamit. Óvatosan, lábat kímélve, nem az időeredmény hanem a teljesítés számít! - pörögtek a gondolatok. Ennek megfelelően kényelmesen is kezdtem, bár zavarodottságomban a GPS-t el sem indítottam időben, a kilómétertáblákat kerestem, az első kettőt meg sem találtam, hiába na, hát ez az első maratonom! 

1 km: A lassú kezdést éreztem is, a harmadik kilométertől felgyorsultam s felvettem a kényelmes sebességem, 5 perc/km-es tempóval "utaztam". 
4 km:  elkerültem az Istvánokat Rubik Kocz(k)a Istvánt, (aki Rubik kocka jelmezeben futotta végig a távot)  Kovács Koko Istvánt. Furcsa volt visszafelé futni az Andrássyn, meg az Akadémia utcán, de hát ilyen ez az útvonal, ezt kell szeretni...A rakpartra leérve egészen hűvös idő fogadott. 
7 km: már óramű pontossággal hozom az 4:56-os kilométereket. Térdfájás kezdődik, de még nem vészes, remélem ez el fog múlni mert ha nem lábadozni fogok... 
8 km: Újpesti fordító, jé vesznek kamerával is, integetek egy picit. Közben jönnek szembe az ismerősök, pacsi itt, pacsi ott. 
9 km: Unaloműzés gyanánt megkérdezem a Parlamentél a horgászó nyugdíjasokat, hogy állnak: "- Van valami?" "- Az ég világon semmi" felelik, s elszomorodok, - A legjobbakat azért! Szólok vissza, nekik is legyen már sikerélményük ma! 
12 km: Jönnek a 30-asok is közénk, szűkül is az út de sok jó futó kis helyen is tud futni!
13 km: Át a Lánchídon, arra gondolok mit szólna ehhez Széchényi? 
Biztos örülne a terhelési teszt végeredményének.
15. km: Elmúlt a térdfájás, s ehhez át kellett jönnöm Budára, ha én ezt tudom! 
17 km: Az unalmas rakparti szakaszon beletemetkezem a zenébe, s sorra figyelem az arcokat, jön két ufónak öltözött jelmezes, egy srác nyakkendőben, na meg egy boszorkány, egy Spar bevásárlókocsit toló futó. Feszült arcok, néha egy-egy mosoly, egy kacsintás, egy intés. Jó itt lenni na! 
18 km: Mindjárt itt a fele, viszont szurkoló alig, bekapcsolok egy kis zenét, most még nyugtat.
19 km: Épp egy spanyolt kerülök ki, legalábbis azt hiszem a piros-sárga mez alapján. Viva Espana, kiáltom neki, mire rámszól, No, I'm british. Oh, kapufa...ma nem adok fel lottószelvényt!

21 km: Féltáv, 1:45:05, csodálkozom is magamon, de még megy, még bírom. Innen már csak kifelé futunk! A Margít híd alatt elkerülök egy Vasladyt. "Hajrá ECHO TV!" szólok hozzá, s egy hatalmas mosolyt kapok cserébe! Már megérte eddig loholni! :)
23 km: A Lánchídról lógó transzparensen egy felirat: 3516 Te vagy a legjobb! fel is kiáltok rajtszámomra mutatva: "-Köszönöm, de elírtátok, a számom 3816! :)" 

Angyalcipő "flow" futása

25 km: Megérzem a "flow"-t. Átadom magam az érzésnek, kezdenek fájni ugyan a lábaim, de végre leesett, a maratonista lettem! Kicsit elérzékenyülök, majd ha befejeztem, s már tudom be fogom fejezni! 
27 km: Budai oldal kipipálva, a fülembe épp A Queen muzsikál, Don't Stop Me Now címmel, rá is kezdem a refrént énekelni. Az egyik néző fel is ismeri kontrabasszus hangomon, s dob egy OK jelet! Tapsolni azért nem mert! Mindenesetre valahogy érzem, most senki sem állít meg! :)

30 km: Egy futó hátba vereget, "-Bravo, you are good!"- közli mire mellém ér. Hebegem a Thank yout. Hírtelen nem értettem mire gondol, majd folytatja - You are in a good time, at first maraton! Great! Ja hogy a hátsó megkülönböztető jelzésem alapján ítélt meg. 

31 km: Újra Pesten, innen már ismerős a pálya, hiszen az őszi félmaratoni útvonala, menne becsukott szemmel is, meg is próbálom pár pillanatra. Úgy érzem mintha híztam volna, vagy rámadott valaki egy homokkal teli hátizsákot amíg becsuktam a szemem. Azonnal ki is nyitom. Még szerencse, bebírtam kanyarodni a Corvinus mögé. Egy öntevékeny frissítő két kiló narancsot összevágott egy tálcára azzal kínál többünket, nem várt frissítés!   

32 km: Nem a 33-as jön? Már megint elszámoltam magam. A híd alatt egy ismerőst előzők: " - Gyerünk Ati, megcsinálod!" Ő már tud valamit, csak még azt a falat kell áttörni. Itt van érzem, lassulok, igaz még mindig előzöm az embereket, de már egyre nehezebb, közeleg a cél ugyanis.

33 km: A Lánchíd után örömkönnyekkel fut velem szembe egyik barátom. - Jajj Ati, nagyon ügyes vagy! Mondhatom a legjobbkor, ölelt meg! /itt és most köszönet is érte/ Csak annyit mondtam: Bocsi, hogy késtem! 

34 km: Kezd elmúlni ez a falhatás, egy két banán és egy kis izotónikus ital (asszem sárga volt) jót tett velem. Nem mondom hogy innen már szárnyalok, pedig már beértem Angyalföldre! 

Egy srác kiált: Gyerünk, innen már csak egy hosszú Margitsziget kör van! - Ja, vagy másfél, nyugtázom neki, s magamnak!  

36 km: A fordító nem esett jól, jobb lett volna Újpestig futni, végig a Népfürdőn, ki a Váci úton egészen a Decatlonig, mert kb. annyi van még hátra...

37 km: Hajrá Angyalcipő, gyerünk! Végre hallom, csak ért valamit hogy kiírtam a rajtszámra. 

38 km: Valami rezesbanda áll a Bajcsy sarkán, csendben készülődnek, 

39 km: A híres Nyugati emelkedő. A Bátor tábor üvölt, én meg rájuk szólok tölcsért csinálva a fülem körül: - Nem hallom! erre majdnem megsüketültem megkétszerezik hangerejüket. Saci segít fent, háromszor találkoztunk, és mindig illedelmesen köszönetem neki, felérve mondtam is neki: "- Itt is vagyok, mondtam hogy jövök!", mire ő nyugodtsággal közölte forgatva egyet a kereplőn: "- Hát vártalak is ám." Könnycsepp gurult a szemembe... 

A felüljáron más ismerősök is adtak még egy löketet. Lefelé egy sétálót hagyok el, - "Már csak három van gyere, gyere!! szavakkal teszem kezem a vállára, miközben elvánszorgok mellette Visszafordulva látom újra fut. El is mosolyodok rajta. 

V - Victory! Pedig még volt hátra három km,
de itt már eufória volt!

40 km: Egy pasi azon sopánkodik Ferdinánd híd alatt) , hogy  most adta fel a kislábujja. Már csak kettő van, ne viccelj - mondom, de ha jobban belegondolok az én jobb talpam is mintha feltörte volna a cipő.  (amely előéletét tekintve mindösszesen 28 km-t tett meg velem annyira új volt, dehát a jobb csillapítás reményében őt választottam útitársnak. ) A nagy beszélgetésbe még a frissítést is elfelejtettem...

41 km: Most hogy meg kell kerülni a Hősök terét is, már tudom milyen a magyar vágtán induló lovaknak. Befordulok hát a célegyenesbe, bár már vágta nélkül.  

42 km: Célegyenes jön, kiírva hogy utolsó 100 méter. Ha nem mondják is tudom. Péter Attila ügyeletes speakerünk üvölt: 

"- Gyere Attikám, gyere, ő az Angyalcipők vezetője, nagyon szép első maraton, brávóóóó" A célban lehunyom a szemem, megcsináltam. Kész, vége. Jönnek a könnyek. Jön az érem is. Azonnal a nyakamba kerül. A könnyek még mindig jönnek. De én már megállok. Jön egy ölelés. Egy kézfogás. - "Gratulálok, most jó?" - "Jó, nagyon jó." "Ezt akartad nem?" - Ezt... "-Akkor élvezd!" S pár percig a csöndbe burkolózom...  

    

„Νενικήκαμεν!” (nenikékamen), azaz Győztünk!!!

Utózönge

2011 januárjában kezdtem el futni. Akkor még sehol nem volt a maraton. Írtam egy bejegyzést az elsőkről. 

"Elsőnek lenni jó dolog, bárhol is legyen az ember. Megnyerni valamit, maga mögé utasítva a teljes mezőnyt, a legjobbnak lenni valamiben, méltó büszkeséggel ruházhatja fel azt, aki eléri. Dicsőség, siker, öröm. De nem csak a versenyszellem értelemében lehet valaki első. Ki ne emlékezne első szavára, első betűjére, vagy első csókjára? Mindenki megingott az első lépéseinél, és sosem felejtjük el amikor először ettünk paprikás krumplit! Emlékszünk ki volt az első ember aki levegőbe emelkedett, vagy az első ember a Holdon? Ki lépett először az amerikai kontinensre, és ki olvasta fel először a Nemzeti dalt? Tudjuk, hát persze, hogy tudjuk! Mert az elsőket megjegyzik, felírják, elmentik. Utánuk ugyan megtették, elérték, megcsinálták már “akár több ezerszer” mások, mégis ők voltak a legkorábbiak, az úttörők. Az első megnyitnak, elindítanak, de mondhatom beindítanak. Valami újat. Első pedig csak úgy lehet valaki/valami, ha utána lesz másik aki/ami “belelép ugyanabba a cipőbe.”

Az elsők páratlanok, mindig egy van belőlük. Ők elhozzák a kezdetet. Nehéz dolguk van így, hiszen minden kezdet nehéz. Az újdonságot hozzák, egy olyan valamit, amit addig még nem tapasztalhattunk. Hoznak vele kíváncsiságot, s izgalmat, misztikumot. De átjárja őket a bizalmatlanság, kellenek ők nekünk? Nem biztos, épp ezért nehezen választjuk őket elsőre…meg amúgy is az ember hajlamos félni az újtól! De ha eljönnek, (s követi őket több hasonló), akkor fontossá és meghatározóvá válnak életünkben. Az idő múlásával pedig megajándékoznak bennünket szép emlékekkel…" Eredeti bejegyzés itt: http://metszetek.com/?p=282

S hogy lesz-e a második, már nem kérdés: Bécs, 2013. április 13. :)  

Maratoni ministatisztika

Nézegettem a maratoni rajtlistát: 

Férfi: 2892 ebből (1255 külföldi) Nő: 761 ebből 355 külföldi

Összesen: 3653 fő indul, ami azért még sohasem volt Budapesten. Örülünk! :) 

A legtöbben 263-an franciák lesznek, de 219 brit,  148 olasz, 95 német, 72 svéd, 63 spanyol és 59 cseh, 40 norvég,  is lesz a mezőnyben. Viszont nem lesz kenyai és etióp futó, és nehéz elhinni de kínai is csak egy lesz, az is nő! A tengerentúlról 10 kanadai, 50 amerikai, 9 brazil, és 2 argentín is lesz az indulók között! Oroszországot bármennyire is nagy, csak hároman képviselik, míg a legmesszebbről vélhetően a 8 ausztrál fog jönni! Finn rokonaink testvéri szeretetből is népesek: 119 fővel jelennek meg vasárnap, s a lengyelek barátaink is 62 főt vonultatnak fel! Ami még érdekes, hogy a szomszédainktól igencsak gyér a mezőny: a románok 23, Horvátok 5, Szerbek 5, Osztrákok 33, Szlovénok 17, Ukrajna 2 fővel képviselteti magát, míg Szlovákoktól senki!

Legalábbis ma a neten fent lévő rajtlista szerint...

Mindenkinek sérülésmentes célbaérést kívánok! :)