Te melyik szinten állsz?

Néha-néha jársz csak el sportolni vagy edzéterved is van? Esetleg voltál már versenyen is? Volt már bűntudatod ha valami miatt kimarad egy edzés? Zavar hogy mások gyorsabban? Mi is rejlik tulajdonképpen a sporteredmények mögött? Sok-sok kérdés, mégis valami közös bennük: a nézőpont: vagyis hogy te hol is állsz.

Gyakran beszélgetek sportolókkal, és nagy-nagy zavart látok a fejekben. Összezavart gondolatok, tervek, célok. Nagyon sokan nem tudják milyen szinten is állnak, kitűzik az irreális célokat, amikbe a legtöbbször beletörik a bicska. Nincsenek tisztában mennyi idejük van, miért mennyit kell dolgozni, mennyi lemondással járnak a sikerek, tulajdonképpen azt sem értik hogy honnan jöttek és hová tartanak. Felgyorsult világunkban a sikereket is gyorsan akarják elérni, s ez nagy ritkán össze is jön, nehezen találnak új motivációt. 

1.       Az első és legfontosabb dolgunk az lenne, hogy áttekintenénk eddigi sportolási szokásainkat. Mit sportoltam gyerekkorban, sportoltam-e egyáltalán. Nem nehéz átérezni, hogy a gyerekkorban lerakódott mozgáskoordinációk, ha jól idegződtek be, komoly alapot adnak a felnőttkori sportoláshoz is. Ebben pedig nagy-nagy különbségek vannak. Nagyon sokan csak felnőttkorban kezdenek el sportolni, így a megfelelő alapok nélkül vágnak bele egy teljesen más életmódba, nyílván komoly hátránnyal, ha a többieket nézzük.

2.       A második tényező, hogy miért sportolok? Azért hogy jobb legyen a közérzetem, hogy szebb legyen az alakom, vagy, hogy magamnak bizonyítsak valamit, esetleg magamon túl már a külvilágnak próbálok valamit felmutatni. Mindemellett, pedig a választott sportág szerette is fontos dolog. Divatból csinálom, vagy azért mert az Nekem jó.

3.       A harmadik aspektus az időgazdálkodás, mennyi időm is van edzeni. Óriási különbségek vannak egy egyedülálló és egy családos ember között, s így a végeredmény sem lesz ugyanaz.

A kiemelt három tényező mellett persze még ezer dolog befolyásolja a tényleges sporteredményt, kezdve a lelkiállapotunktól, egészen a sportöltözékeinkig bezárólag, de ezek csak kisebb különbségeket adnak, a fenti három tényező viszont meghatározó.

Gondolom, most bele is gondoltál, mindezekbe, s már közelebb is vagyunk a megoldáshoz, vagyis a válaszhoz a kérdésre, te melyik szinten is állsz?

Nagyon sokan azért sportolnak, hogy jól érezzék magukat, a munka melletti stressz levezetésével, a hétköznapi feszültségek oldására a legjobb megoldás. Bennük nincs versenyláz, nekik nincs különösebb „nagy” céljuk, egészséges sportos életmódjukat élik, és tartják fent. Egy picit jobban akarnak kinézni, le akarnak fogyni se semmi több. Ők a hobbi sportolók. Sok mindenbe belekóstolnak, de tulajdonképpen nincs egy kimondott sportáguk sem amit rendszeresítenek. Általában heti három órával megelégszenek, mert nem is jut több idejük rá. Nem edzésterv alapján, hanem érzésből sportolnak. 

Akinek már van valami célja, mondjuk egy félmaraton lefutása, vagy a balaton körbekerékpározása, annak bizony már nem feltétlen elég heti három óra sport. Ők már kifejezettem egy sportban gondolkoznak, a többi csak kiegészítő sportként jelenik meg életükben. Félamatőr sportolók. Edzéstervet követnek, szigorú szabályokkal, versenyeznek. Felkészülnek, és sikerrel teljesítik az akadályokat. A motiváció még belülről jön: Meg tudom-e csinálni? kérdéssel. Idejük nagyrészét töltik már sportolással, de még mindig megtalálható egy egyensúly, hiszen a heti 5-7 óra sportolás mellett bőven jut idő minden másra.  Előfordul az is, ha megvan a cél, ők elhagyják a sportot, és keresnek más kihívásokat, ha pedig ez nem következik be, akkor egyel feljebb lépnek!

Az eggyel magasabb szinten, már nem a verseny teljesítése a cél, hanem az ismert időeredményeinek megjavítása. Szeretnék egy jobb félmaratoni időt vagy hét órán belül szeretném körbetekerni a Balatont! Gyorsabb teljesítés, több edzés, több idő. Őket hívom én amatőr sportolóknak. Az időgazdálkodásuk már elbillent a sport irányába, de még nem ebből élnek, munka mellett sportolnak. Heti 10 órát is képesek sportolni, de a motiváció nagyobb része még mindig belülről fakad. Versenyeznek, de még csak Önmagukkal, s felkészülésükhöz már gyakran edzőt is igénybe vesznek, személyes edzéstervvel. 

A sportolók legmagasabb szintje a profi sportolóké. Ők már kimondottan csak a sportra koncentrálnak. A sportból élnek, s elég gyakran heti 20 órás edzésmunka áll mögöttük. Ők már egymással is versenyeznek, Önmaguk mellett. Náluk már számít minden másodperc, minden perc. Ők átestek egy profi kiválogatási procedúrán, és gyerekkoruk óta művelik választott sportjukat. Őket már a versenytársak eredményei is nagyrészben motiválják, hiszen nyerni akarnak!

A négy szint, négy fejlődési állapotot is tükröz, alulról felfelé. Egy egészséges fejlődését. Szinteket átugrani hiba, de lefelé mindig lehet váltani! Remélem most már te is tudod hol a helyed! 

(a cikk megjelent a Wellness Magazin decemberi számában)

Ha szúr, ha fáj, ha nyom, ha szorít

Fájdalom. Kemény edzések velejárója lehet, de a nem kellő bemelegítés is okozhat sérülést, vagy egy rossz mozdulat is végzetes lehet. Mindenki retteg tőle, és ha bekövetkezik akkor jön a lelki sokk. Hogy fogok így futni? Le kell állnom? Mi lesz az edzéstervvel? Áh csak kicsit fáj! Menjünk! Jönnek a gondolatok...legtöbbször rossz irányt véve. 

Bármilyen sérülés is van, a legfontosabb azon túl hogy pontosan meghatározod hol is fáj, az hogy LE KELL ÁLLNUNK!!! Nehéz dolog, főleg ha valamire készülünk, de önmagunk érdekében meg kell tenni! Ne csináljunk bolhából elefántot, vagyis egy apró sérülésből egy hosszú, elhúzódó krónikus betegséget, amiből majd még nehezebben jövünk ki! Az idő nekünk dolgozik. Hidd el pár nap és a fájdalom alábbhagy, a szervezet kijavítja a hibákat többnyire. Ha mégsem akkor pedig forduljunk orvoshoz! Semmiképpen se kockáztassunk csak azért mert a fejünkben más van! A türelem a legjobb orvosság!! A célszalag pedig megvár...:) 

Mire jó a futás?

A rendszeres testedzés, a futás:

• előhívja a jó közérzetet
• karbantartja az emberi testet
• fokozza a munkavégzés teljesítőképességét
• erősíti a szív és érrendszert
• segíti a szervezet alkalmazkodási hatékonyságát
• csökkenti a lelki eredetű betegségek előfordulását
• javítja a tüdő, a légzés hatékonyságát
• növeli az izomerőt
• csökkenti a zsírtömeget
• növeli a csontsűrűséget
• mozgásterápiaként jól rehabilitál 
• személyiséget formál  és fejleszt
• többnyire örömszerző tevékenység - endorfint termelve
• fokozza a szellemi teljesítőképességet
• segíti feloldani a feszültségeket
•  közösséget, társat nyújt
• magányt ad
• gyorsítja és segíti az alkalmazkodást
• rendszerezi formálja az életmódot
• erőtartalék lehet az élet kiugró teljesítményeinek eléréséhez
• segíti a "játékos" ember előtérbe kerülését
• társasági élményt adhat
•  a jobb megjelenést biztosítja
• az önbizalom "doppingszere"
• az állandó fogyókúra egyik főeleme
• unalmas életmód színesítője
• lehetőség a normálistól való eltérésre
• a nem sportolók irigykedésre való bosszantása
• a stressz oldószere
• az energia egyensúly része a táplálkozás és a testmozgás között
• a társasági élet egyfajta lehetősége
• egy új életmód hírnöke
• betegségek megelőzésének eszköze
• stb. stb. stb.
  
  Ugye tudod tovább folyatni? :)

Egy kis futóABC!

Diagnózis

Név: Attila 

Kor: 33 éves, 

Magasság: 180 cm 

Súly: 74 kg.

Tartózkodási hely: többnyire Angyalföld, de az ország számos pontján látták már, töltésen, járdán, úton, erdőben bárhol előfordulhat. 2012-ben számos városban feltűnt. Jászberényben, Pakson és a Szelidi-tónál is látták, de Kaposváron és Pécsett is megfordult, sőt az év végén Siófokról is jelentették.

  

Ismertetőjegye: Színes egyéniség, mindig más színben látható. Márkafüggetlen. Régebben mindig egyedül volt, de a jó pár hónapja alkalmanként kisebb csapatban próbál elvegyülni. (főleg csütörtöki napokon) Ilyenkor piros színnel olvad bele a tömegbe, jól felismerhető Angyalszárnyas cipőt ábrázoló pólójának eleje összetéveszthetetlen.  Hétvégente rajtszámokat aggat magára, és még nagyobb tömegeket keres. Tevékenységét folyamatosan naplózza.

Feltűnően nyitott személyiség, állandóan mosolyog. 

Alapdiagnózis: 2 éve függő, fertőző szenvedélybeteg (Motus Consisto)    

Részletes diagnózis: A tünetek a nap bármely szakában előjöhetnek. Teljesen rapszódikus viselkedés, kiismerhetetlen állapot. Sokszor rohan, de néha csak szaladozik egy kicsit. Egyes napokon csak kocog, míg máskor iramvágtákat követ.  Év elején rögeszmésen ragaszkodott az időhöz, amely mostanában nem jellemző, ugyanis gyakran otthon hagyja az óráját. Feledékeny. Kedélyállapota folyamatosan jó. Fizikai sérülésre hajlamos, túlhajszoltság állapota előfordulhat. 

Sajnos a betegsége fertőző, ez évben is több tíz embert fertőzött meg.

Terápia: az orvostudomány jelen állása szerint nincs rá megfelelő eljárás, ezért felesleges az idő és energia befektetése gyógyulásába, reménytelen eset. Legjobb amit tehetünk, hagyjuk tovább futkorászni, vagy futunk vele! :) 

A sportolói filozófia egy reklámfilmben

Itt egy újabb motiváló reklámfilm, ez most épp az ASICS-tól. Mostanában ugyan már túl sokat látom, de ez nem von le semmit a nagyságából. A fordítás sajátos stílusú, ugyan, de a mondanivaló egyértelmű: 

Sportolj! 

"A hit hajt előre, nem az akadályok. Izzadságom őszinte, nem úgy mint a hencegők szavai. Sokakért élek, nem csak magamért, s mindig a következő lépés érdekel nem az utolsó. Új utakat keresek, nem a letaposottakon járok, mert minden átugrott akadály fontos, nem csak néhány. Mindig a legjobbra törekszem, akkor is ha nem látsz. A kihívás, ami ezután jöhet az éppúgy vonz, mint amit már magam mögött tudok. Egyszerűen csak sportoló vagyok." 

S aki máshogy fordítaná annak itt az eredeti angol szöveg: 

I'm made of belief not barriers, I'm made of sweat not swagger, I'm made of many not one, I'm made of the next point not the last, I'm made of blazing trails not following paths, I'm made of every hurdle I've cleared not just the ones on the track , I am made of all the days you don't see not just the one you do, I am made of everything to come not just what has been, I am made of sport

Maraton a karosszékből

Az első maratonra készülve ültem le a televízió elé. Pár hónap múlva én is küzdeni fogok az időjárással, számolni fogom a kilométereket lábaimmal, s várom hogy megjelenjen a következő frissítőállomás...de most még csak külső szemlélője vagyok egy ilyen eseménynek, bár a felkészülés már javában tart. A maraton (is) fejben dől el, ott kell erősnek lenni, így ráhangolódásnak nem is lehet jobb program mint a klasszikus szám női versenyének végigtekintése. Lássuk!    

A Big Ben árnyékában

A TÉNYEK
Táv: 42 195 m
Címvédő: Constantina Tomescu (ROM) 2:26:44
Világcsúcs: Paula Radcliffe (GBR) 2:15:25 (2003, London) 
Indulók: 118 induló (köztük három magyar)
Kvalifikációs szintidő: 2:37:00
Az útvonal: London belvárosában, indulás és befutás a Mallon, a St. James Parkban. 
térkép itt.
Időjárás: 14 fok,esős felhős éggel

A VERSENY

Szemerkélő esőben kezdődött a küzdelem. A küzdelem egymással, s az idővel. A verseny elején a kiemelteket név szerint bemutatták, a 110 további induló jó pár méterre hátrább várta az indítást.  Kiemelik a világbajnokot, a címvédőt, a ranglista vezetőt, és az idei legjobb eredeményekkel rendelkezőket. A rajtnál mögéjük zárkóznak a többiek és a startpisztoly hangjára, megkezdődik a két és fél órás "rohanás."

A rajtnál még tömör a mezőny

Másfél perc sem telt el, s egy versenyzőt két katona gólya viszi a fiát pózban viszi le a kordonok között. A csúszós, vizes útszakaszon elesett, és megsérült, négy év munkája, s a remény teljesen szertefoszlott, ami látszik is könnyektől is áztatott arcán. A mezőny tovább halad, nem túl erős (számukra nem) 3:25 perc/km tempóval futnak. Ahogy nézem az időt ezt másodpercre hozzák, minden egyes kilométer után! 

A frissítéseket nézem, minden országnak külön boxa van, jelölve zászlókkal, és segítőkkel. Az egy nemzetből érkezettek egymásnak adják a vizet. Szép jelenet volt. 

Az eső közben szakad. Alig látni előre, a kamerák is folyamatosan elmosódott képet adnak annyira esik. Nincs egyszerű dolguk...

15 és 20 km-nél olasz vezetés, de ez nem mondd semmit, mert a mezőny még teljesen együtt. Az első és az 46. között 6 másodperc van csak! 

Féltávnál a kínai 1:13:13-mal érkezik az élen, de még mindig együtt a mezőny. Innentől azonban folyamatosan gyorsuló versenyt láthatunk. Kenyai hármas az élre állva szétszaggattja a mezőnyt, csak az etiópok tudnak velük lépést tartani, minő szerencse ők is hárman.  

Egyébként a maratoni az a versenyszám ahol a fehér bőrűek is labdába tudnak még rúgni. Világversenyeken csak.... Ennek ellenére fehér bőrű most nincs is az első hatban. Eddig négy afrikai érem volt olimpiákon, ha így marad a végére majdnem megduplázzál ezt a számot. 

A kommentátor azt mondja (s milyen helyesen) "A maraton kiszámíthatatlan, az hogy valaki felkészül, és beleteszi a 200 km-is hetente a lábába, az egy dolog, de az aktuális állapot kiszámíthatatlan. Nagy a rizikófaktor." 30 kilométernél egy etióp leszakadt, a három kenyait már csak ketten kísérik, az élboly előnye már 15 másodperc.   

32 kilométernél egy újabb etióp marad le az élen, akit épp beéri az egyik orosz versenyző.  

Akárhány cikket olvastam és akárhány korábbi maratonost hallgattam, mindenki azt mondta, a maraton 30 km-nél kezdődik. Az olyan fizikai és lélektani határ, hogy az sokakat megtör. Nyílván ezt itt az olimpiai döntőben nem tapasztalom. 

Közben a korábbi akadályfutó orosz utolérte az élbolyt, amiből leszakadni látszik egy kenyai, épp a Szent Pál katedrális előtt.

   

Kreatív fotó a St. Paul előtti mezőnyről

Még nyolc kilométer a célig. Tavaly még ennyi volt a maximum amiket naponta futottam, de nulláról és nem 34 km-re! :)  

Az eső már korábban elállt, de most már a nap is kisüt, s kezdi felszárítani a pályát. A felszálló légmozgás gondolom kemény párát ad a talaj közelében, megnehezítve a futók életét.  

A tempó folyamatosan gyorsul, már 17 másodpercen belüli 5 km-eket futnak (s teszik ezt 20 km-től)!!!

Az orosz közben élre állt, s ő vezeti a négyest, merthogy egy kenyai leszakadt. Két óra után (35 km) tehát az orosz az élen, mellette két kenyai és egy etióp. Az élbolynak már 38 másodperces előnye, van, az amerikaival szemben, akinek a lába különösen tetszik az operatőrnek. :) 

Jön a Tower, és a fordító, hat kilométerre a céltól irány a Temze part, kezdődik a véghajrá. A négyes gyorsul, a leszakadók hátránya már 43 másodpercre nőtt, így már senkinek nem lehet beleszólása a dobogóba, a vezető négyes között fog eldőlni, akik még teljesen együtt futnak.  

Nézem az arcokat, feszült izmok, érzéstelen arcok, teljes koncentráció állandóvá vállt mozdulatsorok között. De még mindig gyorsulnak! 

3 kilométerre a cél előtt, az egyik kenyai vízhordó szerepet tölt be, s előreviszi társának a kulacsot, mintha meg lenne beszélve hogy ki nyerheti közülük a versenyt...Szoros befutó lesz, amit nagyon a végére hagynak. 

40 km-es részidő 2:16:10 másodperc, továbbra is négyen, és senki sem tűnik fáradtnak. Az eddigi legszorosabb maraton befutójánál 8 másodperc volt a különbség, azt hiszem ez most meg fog dőlni. 

Utolsó kilométerre az a kenyai akinek a vizet vitték leszakadt, maradnak hárman, de az etióp diktálja az iramot, megpróbálja lerázni a kenyait, és az oroszt. Robbantása sikerrel jár, fél kilométerre a cél előtt már 20 méteres előnye van. 

A vezető etióp lány összeszorított foggal küzd, a sebességgel és az idővel. A célegyenesbe a távolság ugyan csökken de elég lesz, és megnyeri, 2:23:07 másodperccel, öt másodperccet verve a kenyaira, és 22 másodpercet verve a harmadik oroszra. 

S hogy nevesítsük is a mai nap hőseit: 

1. Tiki Gelana (ETH)

2. Priscah Jeptoo (KEN)

3. Tatyana Petrova Arkhipova(RUS)

s a további majd 100 versenyzők, akik kijutottak, és teljesítették a távot. (a teljes lista itt megtekinthető)

A KONKLÚZIÓ

Maratont futni nem csak erő kérdése. A tisztességes felkészülés adja a fizikai felkészültséget, ami elengedhetetlen ilyen táv teljesítéséhez. De a monotonitást, a verseny során fellépő hullámvölgyeket, és hegyeket, a rengeteg gondolatot ami közben jön, ránk talál, és elterel csakis tiszta fejjel tudjuk feldolgozni, elviselni, "túlélni". Ahogy a célba eső győztes lány sem feltétlen fizikai fáradtságától rogyott össze azonnal, neki is meg kellett küzdeni magával. Mert első sorban önmagát győzte le ma Londonban, s csak utánna a többieket... 

Képek forrása és további információk a versenyről a London 2012 weboldalon.

Találd meg miben is vagy NAGY!

Ha már Olimpia, itt van egy elragadó reklám, amely a világeseménnyel jött, s tarol, képi világával, mondanivalójával, ritmusával, milliőjével! Szerintem szuper! Engem nem kicsit motivál, s téged? Te hol keresed? 

A londoni futások

Olimpiai láz van. Jómagam is azok közé tartozom akik nem csak űzik, nézik is a sportokat. Bármit. Így sok-sok közvetítés, szurkolás közé nehéz is betenni az edzéseim, de még nehezebb lesz a helyzet, ha elindulnak a sportok királynőinek versenyszámai is. Főleg a futószámok!    

Összegyűjtöttem hát Nektek, mely időpontokra ne szervezzünk futásokat, hanem inkább a karosszékben szemléljünk, és nyerjünk motivációt belőlük! Azt hiszem érdemes lesz szemlélődni! Jó estét jó szurkolást!

Forrás és még részletesebb program: London 2012 Official 

10 dolog ami motivál(hat) a futásra

Ha már egyszer rászántad magad az nagy dolog, ha kétszer mégnagyobb, de mivel lehet a kezdeti lelkesedést tovább fenntartani? 

Most adunk 10 tippet, hogyan motiváld magad a rendszeres testmozgásra:

1. Versenyezz!

Mindegy hogy rövid táv, hogy sokan vannak, a lényeg a versenyhangulat. Javaslom keresd fel a hozzád legközelebbi versenyt időben és térben, és kezd meg a felkészülést. Ne feledd először a táv a lényeg, utánna az idő! 

2. Ne mérj!

A futás nem csak a statisztikákból áll. Fontos tudni mikor milyen állapotban vagyunk, de érdemes magáért a mozgás öröméért is koptatni a cipőt. Az idő helyett néha a testedre koncentrálj! 

3. Fuss csapatban!

Ha nem megy egyedül, próbáld ki csapatban. Keress futótársakat, akikkel jó hangulatban, nem egymással versenyezve teremtheted meg a rendszeres futás alapjait.

4. Ha nem megy este, fuss reggel!

Estére általában elfárad az ember, és ezer dolga akad, ilyenkor nehéz felvenni a futócipőt. Csavarj egyet a dolgon, és fuss reggel. Mi sem jobb egy korai futásnál. Ha pedig változtatod a napszakokat akkor mégannyira sem lesz egysíkú! 


5. Több helyszín, több élmény
Próbálj minél több helyen, minél több útvonalon futni. Ha körpályán futsz keress utcákat, ha utcákon, próbáld a pályát, a lényeg a változatosság, egyszer itt, egyszer ott! 

6. Tervezz!

Szerezz egy jó edzéstervet. A rendszeresség alapjának megteremtésére mi sem könnyebb mint szigorúan betartani edzéstervünket, vezess edzésnaplót! 

7. Fuss sörért vagy desszertért!

Futás előtt egyél egy energiaszeletet, futás után pedig igyál egy pohár sört! A spanyol Granada Egyetem kutatási alapján egy korsó sör jobban hidratál futás után mint a víz. De csakis futás után ihatsz! A futás alatt lemozgott kalóriák pótlására desszerttel is  megjutalomazhatod magad! 

8.  Termelj boldogsághormont!

Futás közben a sok más "vegyi reakció" közt az agy endorfin hormont szabadít fel, amely boldogságérzetet vált ki, tehát minél többet futsz annál boldogabb leszel! 

9. Célokkal fuss!

Az élet is üres célok nélkül, ezért tűzz ki célokat. Teljesíthetőket. Emeld a szintet, új célokkal. Mindig egy kicsivel többet. Emeld a távot, csökkentsd az időt, reális keretek között. A folyamatos célok fenntartják a motivációt! 

10. Gondolj arra: Egészségesen élek!

Ha rendszeresen futsz, egészségesen élsz. Nemcsak a testömeged szabályozod, de a vérnyomásod is csökken, és a betegségek is ritkábban vesznek le a lábadról. Márcsak ezért is megéri kocogni!