Néha-néha jársz csak el sportolni vagy edzéterved is van? Esetleg
voltál már versenyen is? Volt már bűntudatod ha valami miatt kimarad egy edzés?
Zavar hogy mások gyorsabban? Mi is rejlik tulajdonképpen a sporteredmények
mögött? Sok-sok kérdés, mégis valami közös bennük: a nézőpont: vagyis hogy te
hol is állsz.
Gyakran beszélgetek sportolókkal,
és nagy-nagy zavart látok a fejekben. Összezavart gondolatok, tervek, célok.
Nagyon sokan nem tudják milyen szinten is állnak, kitűzik az irreális célokat,
amikbe a legtöbbször beletörik a bicska. Nincsenek tisztában mennyi idejük van,
miért mennyit kell dolgozni, mennyi lemondással járnak a sikerek,
tulajdonképpen azt sem értik hogy honnan jöttek és hová tartanak. Felgyorsult
világunkban a sikereket is gyorsan akarják elérni, s ez nagy ritkán össze is
jön, nehezen találnak új motivációt.
1. Az
első és legfontosabb dolgunk az lenne, hogy áttekintenénk eddigi sportolási
szokásainkat. Mit sportoltam gyerekkorban, sportoltam-e egyáltalán. Nem nehéz
átérezni, hogy a gyerekkorban lerakódott mozgáskoordinációk, ha jól idegződtek
be, komoly alapot adnak a felnőttkori sportoláshoz is. Ebben pedig nagy-nagy
különbségek vannak. Nagyon sokan csak felnőttkorban kezdenek el sportolni, így
a megfelelő alapok nélkül vágnak bele egy teljesen más életmódba, nyílván
komoly hátránnyal, ha a többieket nézzük.
2. A
második tényező, hogy miért sportolok? Azért hogy jobb legyen a közérzetem, hogy
szebb legyen az alakom, vagy, hogy magamnak bizonyítsak valamit, esetleg magamon
túl már a külvilágnak próbálok valamit felmutatni. Mindemellett, pedig a
választott sportág szerette is fontos dolog. Divatból csinálom, vagy azért mert
az Nekem jó.
3. A
harmadik aspektus az időgazdálkodás, mennyi időm is van edzeni. Óriási
különbségek vannak egy egyedülálló és egy családos ember között, s így a
végeredmény sem lesz ugyanaz.
A kiemelt három tényező mellett
persze még ezer dolog befolyásolja a tényleges sporteredményt, kezdve a
lelkiállapotunktól, egészen a sportöltözékeinkig bezárólag, de ezek csak kisebb
különbségeket adnak, a fenti három tényező viszont meghatározó.
Gondolom, most bele is gondoltál,
mindezekbe, s már közelebb is vagyunk a megoldáshoz, vagyis a válaszhoz a
kérdésre, te melyik szinten is állsz?
Nagyon sokan azért sportolnak,
hogy jól érezzék magukat, a munka melletti stressz levezetésével, a hétköznapi
feszültségek oldására a legjobb megoldás. Bennük nincs versenyláz, nekik nincs
különösebb „nagy” céljuk, egészséges sportos életmódjukat élik, és tartják
fent. Egy picit jobban akarnak kinézni, le akarnak fogyni se semmi több. Ők a hobbi sportolók. Sok mindenbe
belekóstolnak, de tulajdonképpen nincs egy kimondott sportáguk sem amit
rendszeresítenek. Általában heti három órával megelégszenek, mert nem is jut
több idejük rá. Nem edzésterv alapján, hanem érzésből sportolnak.
Akinek már van valami célja,
mondjuk egy félmaraton lefutása, vagy a balaton körbekerékpározása, annak
bizony már nem feltétlen elég heti három óra sport. Ők már kifejezettem egy
sportban gondolkoznak, a többi csak kiegészítő sportként jelenik meg életükben.
Félamatőr sportolók. Edzéstervet
követnek, szigorú szabályokkal, versenyeznek. Felkészülnek, és sikerrel
teljesítik az akadályokat. A motiváció még belülről jön: Meg tudom-e csinálni?
kérdéssel. Idejük nagyrészét töltik már sportolással, de még mindig
megtalálható egy egyensúly, hiszen a heti 5-7 óra sportolás mellett bőven jut
idő minden másra. Előfordul az is, ha
megvan a cél, ők elhagyják a sportot, és keresnek más kihívásokat, ha pedig ez
nem következik be, akkor egyel feljebb lépnek!
Az eggyel magasabb szinten, már
nem a verseny teljesítése a cél, hanem az ismert időeredményeinek megjavítása.
Szeretnék egy jobb félmaratoni időt vagy hét órán belül szeretném körbetekerni
a Balatont! Gyorsabb teljesítés, több edzés, több idő. Őket hívom én amatőr sportolóknak. Az időgazdálkodásuk
már elbillent a sport irányába, de még nem ebből élnek, munka mellett
sportolnak. Heti 10 órát is képesek sportolni, de a motiváció nagyobb része még
mindig belülről fakad. Versenyeznek, de még csak Önmagukkal, s felkészülésükhöz
már gyakran edzőt is igénybe vesznek, személyes edzéstervvel.
A sportolók legmagasabb szintje a
profi sportolóké. Ők már kimondottan
csak a sportra koncentrálnak. A sportból élnek, s elég gyakran heti 20 órás
edzésmunka áll mögöttük. Ők már egymással is versenyeznek, Önmaguk mellett.
Náluk már számít minden másodperc, minden perc. Ők átestek egy profi
kiválogatási procedúrán, és gyerekkoruk óta művelik választott sportjukat. Őket
már a versenytársak eredményei is nagyrészben motiválják, hiszen nyerni
akarnak!
A négy szint, négy fejlődési
állapotot is tükröz, alulról felfelé. Egy egészséges fejlődését. Szinteket
átugrani hiba, de lefelé mindig lehet váltani! Remélem most már te is tudod hol
a helyed!
(a cikk megjelent a Wellness Magazin decemberi számában)
