Papp Zoltán, (alias: Tücsi) tavaly Firenzében futott egy maratont, de hogy hogy is történt, itt most el is mondja.
2013.11.24 vasárnap reggel 9:15-kor elrajtolt ez a verseny is 12000 futóval. Életem második maratonjának indultam neki. Ez az egész verseny edzésnek lett minősítve részemről az elmúlt egy éves felkészülési problémáim miatt. Az idei évben 3-400 km van összesen a lábamban, ami nagyon kevés egy ilyen táv rendes megtételéhez szerintem és nem is sikerült 30 km feletti edzést tartanom.
 |
| A rajtcsomagátvételnél |
Nagyon jó volt már a rajt előtti időszak is, sütött a napocska, rengeteg toi-toi wc-t helyeztek le, ill. teát és vizet osztottak az elején mindenkinek. Ami számomra furcsa volt, hogy igazából ez a rengeteg ember nem is igazán melegít be, hanem csak dumálnak egymással és várják mikor mehetnek be a rajtzónába ,melyet a rajt előtt 10 perccel nyitottak ki. Nagy tülekedés nem volt, bár végig azt sasoltam hol vannak az iramfutók a lufijaikkal. A rajt előtt egy perccel lefagyott az mp3 lejátszom , amivel szenvedtem , mire újraindult .Már a rajtvonalon is túlmentem és elkezdődött a városnéző futás. Szép széles 4-6 sávos autó után haladt a tömeg.Az első 6 km-en keresztül ahol is, a 3. km-nél megpillantottam a 4:15-s iram lufival felszerelt egységet, aminek a nyomába is lendültem, hogy hátha összejön ez az időeredmény.De gyorsan rá kellett jönnöm, hogy ez a lufis dolog nem úgy működik , ahogy nálunk, mert az lufi követésemnek az lett az eredménye, hogy folyamatosan gyorsultam, 5:20-as km, majd a következő már 4:20-as volt.
 |
| "Engedjenek ki!" - de innen már nem volt visszaút |
Ekkor döntöttem úgy, hogy a lufi menjen előre én lassítok, nagyon az elején vagyunk még a versenynek. 6 . km-nél egy hatalmas parkhoz értünk el, amit körbe futottunk. Egy km-en keresztül szűkebb volt a versenysáv, két sávos autóútnak megfelelő volt összesen. Itt kijött az, hogy az olaszokkal lökdösődve lehet igazán mit kezdeni, mert tolakodnak folyamatosan . 13. km-nél hagytuk el ezt a szép parkocskát és indultunk el az Arno folyó másik oldalára, ahol már azért picit talán kezdett szétszakadni a mezőny. 19 km környékén találkoztam a párommal, aki átadta az általam kért frissítő csomagot, de miután nem siettem sehova megálltam vele beszélgetni és legurítani a cuccot. 25-ös km tábla környékéig imádtam az egész versenyt , lehetett bambulni a város szépségeit , de itt sajnos a rossz cipő választásom miatt, a bal talpam hosszába begörcsölt és nem tudtam mit kezdeni az érzéssel. Elkezdtem sétálni, hátha jobb lesz és utána tudom folytatni a távot, de csak kicsit enyhült a dolog, így erőt vettem magamon és ismét nekimentem a futásnak. 30 km környékén a stadionok körül keringtünk, itt igazából nem volt túl sok látni való, de szép széles utak voltak. Itt már nagyon vártam,hogy találkozzak másodjára is párommal, kis beszélgetésre és kólázásra ahogy azt megszoktam ilyen versenyeken. Így felépítve már nem volt olyan hosszú az a 12 km, főleg, hogy két részletre vágtam. Duomo-nál találkoztunk is , ahol nagyon kedélyesen elbeszélgettünk és kérdeztem,hogy hogy a csudába fogok még 7 km-t menni, amikor a cél kb. légvonalba 1 km sincs. Gyerekek az óvárosi részen a futók útvonala annyira szépen le volt kerítve a tömeg elől, hogy az valami csoda volt. Egy turista se tudott egyik oldalról a másikra menni, sőt utcákat kellett kerülniük, de nem magyar mentalitás szerinti szitkozódás volt erre a reakció, hanem szurkolás és sétálás. Itt élmény volt elhaladni, innen ki egy kisebb utcába ahol látni való nem sok volt, de majdnem a szállásunkig kellett menni, ahol is volt a fordító, hogy ismét budapesti versenyen érezzem magam, irány a rakpart… (bár az ittenit nem untam,mert nem látom napi szinten ) , hű itt egy szép hídra kellett felfutni, amitől hirtelen a lélegzetem is elállt, mert olyan meredeken indult az út. (Pedig csak kb 30 méterről beszélhetünk) Itt sétára is váltottam, mert 3 lépés után iszonyat megterhelőnek éreztem, utána a hídon ismét elkezdtem a rendesebb mozgást, bár itt már szétestem azt hiszem. Ponte Vecchio-n vissza a befutó felé, ill. először ismét a Duomo előtt rohantunk el és utána visszakanyarodtunk a rakpartra, de már nagyon rövid szakaszra (kb. 1km), és jöhetett a befutó, amely egy kicsi S alakú kanyargós utcán keresztül vezetett. Érem átvétel, chip leadás, ill. kb. letépték a rajtszámról, majd befutó csomag és menj az utadra, a nagy tömegen keresztül. Megkerestem a páromat, gyors átöltözés és indultunk is sétálni, ill. valami harapni valóért , iszonyat éhes voltam. Ismét úgy futottam be egy maratonon, hogy nem éreztem semmit, pedig ez egy korona volt erre az évre, a sok sérülés és betegség után.
 |
| Firenze maraton: lefutva, érem átvéve! |
Nem baj, 2015 májusában Krakkó maratonon mindent megteszek azért, hogy végre egy rendesen összeszedett maratont fussak. Utólag mikor lementettem a garminomat, azért szidtam magam rendesen, hogy mennyi időt elcsesztem a dumálásokkal (16 percet)…. de nem baj, hiszen edzésnek fogtam fel és nem versenynek így az idő kérdése nem is volt olyan fontos számomra, mint teljesíteni a távot. Igazi barom dolog volt azért ilyen kevés edzéssel nekivágni, de ismertem a testem és tudtam,hogy tudom teljesíteni, fejben ott voltam és nem jött a fal. :)
